Egy Szabad Magyarországról / On a Free Hungary
EN: An english version of this post is below the dividing line.
Életemben először büszke lehetek arra, hogy magyar vagyok. Ez egy elképesztő érzés.
Megszabadultunk azoktól, akik kisajátították a magyarságot. Megszabadultunk azoktól, akik vizuális szennyezéssel ellepték az ország összes reklámfelületét, hogy egymásnak ugrasszanak egy egész népet. Megszabadultunk azoktól, akik miatt nagyszüleink rekordmagas vérnyomással, frontint szedve rettegtek. Megszabadultunk azoktól, akik hagyták, hogy honfitársaink péneszes, rodhadó kórtermekben haljanak meg kórházi fertőzésekben. Megszabadultunk azoktól, akik szégyent hoztak Magyarországra és a magyarságra.
Az ünneplés után egy dolgot tilos elfelejtenünk. Akiket megválasztottunk, azokat azért választottuk meg, hogy közszolgák legyenek. Azért választottuk meg, hogy megvalósítsák, amit megígértek. Ezeknek az ígéreteknek a betartatása a magyar társadalom jellemhibája. Ha ezt a következő években nem tartatjuk be, azt soha nem tudnánk megbocsátani magunknak. Ha hagyjuk, hogy a leköszönő rendszer bármelyik bűne megbocsátva legyen, azt SOHA NEM TUDNÁNK MEGBOCSÁTANI MAGUNKNAK.
A munkának nincs itt vége, hanem csak most kezdődik. Nagyon sok berögződést kell kiölnünk magunkból, és nagyon sok új tudást kell elsajátítanunk, hogy egy demokratikus társadalommá váljunk, és az is maradjunk.
Boldog rendszerváltást mindenkinek.
For the first time in my life, I feel proud to be a Hungarian. It's an incredible feeling.
We've rid ourselves of those who've stolen what it means to be Hungarian. We've rid ourselves of those who took over all our billboards with visual pollution, in order to turn a whole nation against one another. We've rid ourselves of those who terrified our record-high-blood-pressure-having, benzo-popping grandparents. We've rid ourselves of those who let our people die of hospital infections in modly, rotting wards. We've rid ourselves of those who brought shame to Hungary, and to being Hungarian.
After the celebration, we must not forget one thing. Those we elected were elected to be public servants. We elected them to deliver on their promises. The failure to enforce these promises is a character flaw of the Hungarian society. If we do not enforce these promises in the coming years, we will never be able to forgive ourselves. If we allow any of the crimes of the outgoing system to be forgiven, WE WILL NEVER BE ABLE TO FORGIVE OURSELVES.
The work doesn't end here, it's only now beginning. We have to unlearn a lot of old habits and learn a lot of new knowledge to become and remain a democratic society.
Happy regime change to everyone.